Denevérek

Hazánkban 28 denevérfaj honos, melyek mind kinézetüket, mind életmódjukat tekintve rendkívül változatosak. Veszélyeztetett állatok, ezért minden fajuk védett, illetve több faj fokozott védettséget élvez. Denevéreinkre általánosan jellemző, hogy téli álmot alszanak, barlangokban, pincékben, panelépületek réseiben, illetve faodvakban vészelik át a táplálékszegény téli időszakot. Tavasszal, a melegebb idő beköszöntével a nőstények kölykezőhelyeikre vonulnak, melyek a telelőhelyektől akár több száz kilométeres távolságban is lehetnek. Nyáron különböző földalatti tanyahelyeken, barlangokban, felhagyott bányákban, pincékben, vagy épületek sötét padlásain bújhatnak meg, míg erdőlakó fajaink faodvakat, a törzsről leváló fakéreg mögötti réseket keresik fel. Egyes fajok vemhes nőstényei ilyenkor akár több ezer denevért számláló szülőkolóniákat is alkothatnak, ahol május-júniusban hozzák világra kölyküket, mely a legtöbb faj esetében egy utódot jelent évente. A kölykök gyorsan nőnek, nyár derekára már röpképessé válnak. Nyár végén és kora ősszel a denevérek párosodási időszaka következik, amikor is sok faj egyedei az ún. nászbarlangoknál gyűlnek össze. A denevérek éves ciklusa a telelőhelyek felkeresésével zárul, ha igényeiknek megfelelő, telelésre alkalmas helyet találnak, mély álomba merülnek.

A denevérek szürkület után aktívak, repülésük során ultrahangokat bocsátanak ki, melyek visszhangjait rendkívül érzékeny füleikkel fogják fel. Az agyuk ezek alapján képezi le környezetüket: tulajdonképpen a fülükkel látnak (ahogy a radar segítségével az éjszakai hajósok), de tájékozódásuk során a szemeiket is használják. A hazai denevérfajok mind rovarevők (a világ más tájain gyümölcsevő és vérfogyasztó rokonaik is ismeretesek). Sokféle ízeltlábút fogyasztanak táplálkozásuk során, előszeretettel és nagy mennyiségben kapják el az ember számára kellemetlen szúnyogokat, vagy a különböző mező- és erdőgazdasági kártevő rovarokat (lepkéket, bogarakat, kabócákat).

Sajnos sok faj állománya jelentősen meggyengült Európában, s e negatív tendencia hazánkban is érezhető: sok korábbi, igen jelentős állomány napjainkra felszámolódott. A denevérek kiemelten érzékenyek búvóhelyeik megváltozására, az ottani zavarásra, különösen a kölykezési, illetve a telelési időszakban. Az emberi tevékenység hatására táplálkozóterületeik is jelentősen visszaszorultak, különböző rovarirtószerek a denevéreket is mérgezték. Hazánkban szerencsére európai szinten is jelentős állományok élnek még, így időszerű és fontos védelmükre nagyobb erőfeszítéseket tennünk.