(Mantis religiosa)
Védett, eszmei értéke 5 000,- Ft
Varga Ildikó
állatökológus
Az imádkozó sáska vagy ájtatos manó (Mantis religiosa) a fogólábúak (Mantodea) rendjébe tartozó rovarfaj. Magyar elnevezésével ellentétben valójában nem sáska, tudományos nevében a "mantis" szó ugyanis jóst jelent.
Ez a nagytestű, ragadozó rovar jól felismerhető széles homlokpajzsáról, hosszú nyakáról – ami valójában az állat megnyúlt előtora – és a jellegzetesen maga előtt meghajlítva tartott elülső lábairól, melyek tüskés fogólábakká alakultak.
A nemek megjelenésükben eltérőek. A kifejlett nőstény nagyobb méretű, kb. 6–8 cm testhosszú, potroha erőteljes, olyan mint egy "kis gömböc", mivel a benne rejlő petéktől felduzzad. Nagy testmérete miatt általában nehezen, vagy egyáltalán nem röpül. A hím mindig kisebb, karcsúbb, kb. 4–6 cm és röpképes.
A párosodás nyár végén történik, melynek során, vagy utána a nőstény felfalhatja a hímet. A hímek fejében ugyanis található egy, a párzó mozgást gátló idegközpont. Amikor a nőstény a párosodás közben hátrafordulva leharapja a hím fejét, ez a gátlás is megszűnik és ezáltal a megtermékenyítés sikeressége is nő. Az sem elhanyagolható, hogy így a nőstény jelentős fehérje-utánpótláshoz jut, ami a peték termeléséhez mindig jól jön. A nőstények által lerakott szürkésbarna színű, 3-4 cm nagyságú petecsomó, más néven kokon telel át. A lárvák május-június folyamán kelnek ki, nagyon hasonlítanak a kifejlett imádkozó sáskára, de kisebbek és szárnyatlanok, többszöri vedlést követően (kifejlés) érik el a teljes méretet.
A kifejlett állatok színe egyedenként eltérő lehet: a zöld és barna szín között sokféle árnyalatot felvehet. Színének és testtartásának köszönhetően jól beleolvad környezetébe. Az álcázás nem csak a zsákmány becserkészéséhez elengedhetetlen, hanem a rá leselkedő más ragadozók elől is így igyekszik láthatatlanná válni. Ha veszélyben érzi magát, széttárja mellső fogólábait, és felvillantja a lábtöveken elhelyezkedő, riasztó, fekete, egy nagyobb állat szemeit imitáló foltokat.
Az imádkozó sáska a sík- és dombvidéki, általában déli kitettségű, meleg, száraz, füves területeket, kaszálókat kedveli. Kertekben is találkozhatunk vele.
Tápláléka elsősorban rovarokból áll, de nagy ritkán akár fiatal gyíkokat, madárfiókákat is elejthet. Zsákmányát bicskaszerűen csukódó erős fogólábaival ragadja meg.
A térképen a 100 legfrissebb pont látható. További beállítási lehetőségek a nyitólapon találhatók.